2018. szeptember 6-8. között zajlott le a magyar kőzettani élet egyik legfontosabb eseménye, az évente megrendezésre kerülő Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés. A prominens esemény immár kilencedik alkalommal került megrendezésre, ezúttal Mátraverebély-Szentkúton, a Cserhát hegységben fekvő Nemzeti Kegyhelyen.
A Vándorgyűlést először 2010-ben Gárdonyban szervezték meg, azóta minden évben az ország vezető tudósai, illetve feltörekvő kutatói kapnak lehetőséget eredményeik összegzésére, bemutatására akár egy poszter, akár előadás formájában. Az idei alkalom fontos mérföldkő volt a konferencia történetében, hiszen most először tartották meg az első nap előadásait angol nyelven, a jelen lévő külföldi kollégák érdekeit is figyelembe véve. A hagyományokhoz igazodva a második nap továbbra is magyar nyelvű előadásokat tartalmazott, míg az esemény zárónapja a terepgyakorlatnak biztosított időt és helyet.
Az idei helyszín, Mátraverebély-Szentkút rendkívül szép természeti környezetben, a Cserhát északkeleti részén fekszik, Nógrád megyében. A térség része továbbá a Novohrad-Nógrád Geoparknak, Magyarország első UNESCO által elismert geoparkjának. Az Északi-középhegység kiemelkedően sok kőzettani érdekességet rejt, főképp vulkanológiai témában, ez is hozzájárult a helyszín relevanciájához, amellett, hogy egy társadalmi-gazdasági válságrégió része az egész Zagyva-völgy, melynek a település a nyugati oldalán helyezkedik el, ugyanis az észak-magyarországi bányák, valamint a rájuk települő vas- és acélgyártás bezárása, megszűnte a megye nagy részét negatívan érintette a munkalehetőségek drasztikus csökkenése miatt. Az eseményen ezzel összhangban több előadás is elhangzott, amelyek a Geopark területének, elsősorban Salgótarján vidékének népszerűsítését célozták.
A Vándorgyűlésen legnagyobb számban az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói képviseltették magukat (elsősorban a Kőzettani és Geokémiai Tanszék, Természetföldrajzi Tanszék, Ásványtani Tanszék), de a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a University of Manchester és több más felsőoktatási intézmény is delegált résztvevőket a konferenciára. Az egyetemek tudósain kívül sok kutatóintézet, kutatócsoport munkatársai is hozzájárultak a gyűlés sikeréhez, például a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, az MTA Atommagkutató Intézet, vagy az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport. Bár a rendezvény nem elsősorban versenyként került megszervezésre, az előadásokat és posztereket is egy bíráló bizottság értékelte, majd díjazta a legjobbnak ítélteket.
A konferencia első napján három szekció előadásai folytak le, itt kaptak helyet többek közt a külföldi előadók is, például a Szlovák Tudományos Akadémia Földtudományi Intézetéből, illetve az ELTE-ről. Ennek okán az előadások nyelve angol volt, amely fontos változtatás az előző évek kizárólag magyar nyelvű konferenciáihoz képest, hiszen a nemzetköziesedés felé mozdítja a rendezvényt.
Az első nap előadói rengeteg változatos témát mutattak be, jól reprezentálva az ásvány- és kőzettan széleskörű felhasználhatóságát, legyen szó akár alkalmazott, akár alapkutatásokról. Több előadás hangzott el a kormeghatározás különböző módszereiről, valamint felhasználásukról, a névlegesen vízmentes ásványok vizsgálatából levonható tanulságokról, a folyadékzárványok fontosságáról, vagy a mélységi magmás kőzetek vizsgálatáról, hogy csak néhány példát említsek. A kutatások területi elhelyezkedése is hasonlóan változatos volt, a Nyugati-Kárpátoktól a Cserháton, a Börzsönyön, valamint az Alföldön át egészen a Kanári-szigetekig. Sajnos az angol nyelvtudásom, de főleg az angol szakszókincsem hiányossága miatt nem értettem annyira az előadásokat, mint kellett és lehetett volna, de ennek ellenére is nagyon élvezetesnek tartottam őket. Fiatal kutatóaspiránsként lenyűgözőnek találtam azt a biztonságot, amivel az összes többi résztvevő mozgott olyan témákban, amiknek jószerével az alapjait sem értettem.
A napi programot a poszter szekció első fele zárta, hasonlóan változatos és érdekfeszítő témákkal, melyeket a poszterek első szerzői mutattak be néhány perces prezentációban a bíráló bizottságnak. Vegyesen voltak az angol és magyar nyelvű poszterek, de mindegyiken fel kellett tüntetni a másik nyelven egy rövid összefoglalót a kölcsönös megértés jegyében. Mivel engem a második napra osztottak be poszterbemutatás tekintetében, ebben az időben szabadon körbe tudtam járni és kérdezősködni a teremben, rengeteg élményt és tapasztalatot szerezve.
A szervezett programot a vacsora után kötetlen beszélgetés követte, ahol további eszmecserére nyílt lehetőség az előadások, poszterek tartalmát tekintve, valamint a különböző egyetemek, intézetek kutatói, hallgatói is jobban megismerkedhettek egymással, előkészítve ezzel az esetleges jövőbeli szakmai kapcsolatokat és elősegíteni a már meglévőket. Számomra hasznosnak bizonyult, hogy több fiatal kutatóval tudtam beszélgetni arról, hogyan élték meg az egyetemi éveket, illetve mit gondolnak a kutatói pálya előnyeiről és nehézségeiről.
A második nap egy fakultatív hajnali miniterepgyakorlattal kezdődött, mely során a település kőzettani érdekességeit néztük végig, a Szent László-forrás valamikori helyét meglátogatva, az útközbeni szerkezeti elemeket tanulmányozva, és az ezzel kapcsolatos kérdéseket boncolgatva. Itt megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy egy szakmai eseménynek szinte mindig a terepgyakorlat a legjobb része, rengeteg érdekes információt hallottam, és ezek a konkrét látvánnyal együtt sokkal jobban rögzülnek, mint az órai magyarázatok.
Ez után a Vándorgyűlés az első naphoz hasonló szellemben folytatódott, azzal a különbséggel, hogy az előadások nyelve itt a magyar volt. A nap nagy részét az előadások fennmaradó négy szekciója foglalta el, a jelenlévők hallhattak a nátrokarbonátit magma képződéséről, a mélytengeri kősóképződésről, csiszolt kőeszközök archeometriai vizsgálatáról, illetve ezen a napon is visszatért a mai kutatások egyik meghatározó témaköre, a névlegesen vízmentes ásványok víztartalmának vizsgálata. A magyar nyelvű előadásokból már sokkal többet sikerül megérteni és profitálni is, különösen a nátrokarbonátitos (ilyen vulkánokból alig néhány van a Földön) vulkanizmus és a névlegesen vízmentes ásványok kutatása fogott meg.
Két, sorból kilógó előadás is elhangzott a második nap során, melyek nem csak kőzettani témát dolgoztak fel, hanem a környék társadalmi és gazdasági problémáihoz is kapcsolódtak. Az egyik ilyen Prakfalvi Péter prezentációja volt a Novohrad-Nógrád Geopark földtörténeti, továbbá ipari múltjának és földtudományi értékeinek kapcsolatáról, a másik pedig Négyesi Fanni és Angyal Zsuzsanna előadása a Borbála tanösvényről, Magyarország első ipartörténeti tanösvényéről, mely Salgótarjánnak és környékének bányászatát és kohászatát hivatott bemutatni. Ennek a tanösvénynek van egy weboldala is, ahol a terep bejárása közben hozzá lehet férni a különböző érdekességekhez, valamint az adott táj, bánya, gyár történetéhez.
A nap végén újból a posztereké volt a főszerep, az előző napon sorra nem került kutatóknak, hallgatóknak. Ebben a szekcióban került sorra a saját poszterem is, archeometriai témában, úgyhogy leginkább ezzel voltam elfoglalva, nem tudtam túl sok benyomást gyűjteni a többi prezentált kutatásról, kivéve a két mellettem lévő posztert. Szerencsére jól sikerült a bemutatás, sok építő jellegű hozzászólást kaptam.
A szekció végeztével a bizottság értékelte az előadott kutatásokat, és kiosztották az elismeréseket is. Az előadások között Taracsák Zoltán (The University of Manchester) Illó gazdag bazanitok képződése és fejlődése El Hierron (Kanári-szigetek) című előadása lett a legjobb, míg a poszter kategóriát Pálos Zsófia (ELTE) nyerte, Kvarc olvadékzárványainak víztartalom-becslése az Egri Tufakőbánya pliniuszi szórt rétegéből című kutatásával.
Szeptember 8-án a terepi nappal zárult a IX. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés. A társaság két részre oszlott, ugyanis a kalandvágyóbbak a Szilvás-kőre, a nyugodtabb túrára vágyók a Nagy-Salgóra mászhattak fel a nap végén. Magam a könnyebb túrát választottam, ugyanis kénytelen voltam hamarabb hazautazni, minthogy a napi program véget ért. A csoportok sokáig együtt mozogtak, közös programként tekintettük meg a Karancs egyik kőbányáját, ahol leginkább a hegy karakterisztikus andezitjét lehetett megfigyelni, melyben sok nagyméretű fenokristály található. Ezután következett a Nagy-kő Bárna mellett, amelynek rétegzettsége gyönyörűen látható, még kőszén is bukkan a felszínre a lejtőin. Számomra sajnos itt érkezett el a hazaindulás ideje, de a tovább maradók kettéváltak és elindultak a fent említett úticélok felé, más helyszíneket, például a Salgótarján területén lerakott hatalmas salakkúpokat, a bányák meddőhányóit is megtekintve.
Összességében elmondható, hogy a Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlés 2018-as rendezvénye, minden eddiginél több résztvevővel, sikeresnek bizonyult, elősegítette a szakmán belüli kommunikációt, az ismeretek áramlását, valamint a szomszédos országok tudományos életével való kapcsolatépítést. Számomra is jelentős fontosságú volt ez a konferencia, hiszen ez volt az első tudományos szereplésem egyetemi tanulmányaim folyamán, ahol megismerkedhettem a kutatási területem vezető tudósaival, illetve a többi intézmény hallgatóival, akik ezen a területen bontogatják szárnyaikat. Remélem, a következő évi Vándorgyűlésen is ott lehetek majd az egyetem képviseletében!